– 10 –
– 11 –
&
&
# #
# #
43
43
œ œ#
œ
Mam-
Gen -
man
tan
hon
hon
4.
5.
œ œ œ
.œ
j œ œ
mis -
mis -
ti
ti
sær
sær
.œ
j œ œ
œ
œ œ
so -
vi -
nin
nin
hin
tann
œ œ œ#
œ
˙
œ
U
un -
kæ -
ga.
ra,
˙
œu
œ œ œ
Hvør
hen -
veit -
na -
ti
ra
œ œ œ
&
&
# #
# #
.œ
J œ œ
ug -
vón
ga
fy -
í
ri
œ œ œ œ
œ œ œ
sei -
kom-
nas -
an -
tu
di
œ œ œ
˙ Œ
stund?
ár -
˙#
Œ
œ œ œ
Hvør
ab -
mun-
bin
di
hann
œ œ œn
œ œ œ œ
tur -
mát-
ka
ti
tann
tann
œ œ œ œ
œ œ œ
sveit-
sa -
ta
ma
so
veg
œ œ œ
&
&
# #
# #
˙
œ
tun -
fa -
ga,
ra,
˙
œ
œ œ œ
kí -
ren -
na
na
hans
tí
œ œ œ
.œ
J œ œ
ey -
strítt
ga,
vá -
tá
ri
.œ
j œ œ
œ œ œ#
tað
sorg -
fall
tun -
í
gu
œ œ œ œ
˙
Œ
blund?
tár.
œ œ œ Œ
(Tvíraddaður satsur at brúka t. d. til 4. og 5. ørindi)
S
A
Dunandi aldan mót’ klettinum brúsar
&
?
# #
# #
43
43
œ œ#
œ
Du -
Gin -
nan -
gu
di
tey
œ œ œ
2.
1.
œ œ œ
œ œ œ
.œ j œ œ
al -
sa -
dan
man
mót'
í
.œ J œ œ
.œ j œ œ J
œ œ œ
klet -
svi
ti -
ka -
num
ra
œ œ
œ œ œ#
œ œ œ
˙
œ
U
brú -
rá -
sar,
ðum:
˙
˙
œ
u ˙
œ
œ œ œ
sig -
Nú
ran -
skul -
di
di
œ œ œ
œ œ œ œ
&
?
# #
# #
.œ
j œ œ
há -
tý -
song
nast,
hon
og
.œ J œ œ
.œ
j œ œ
.œ J œ
œ œ œ
kvø -
tý -
ður
nast
í
við
œ œ œ
œ œ œ
œ œ œ
˙ Œ
dag.
lít!
˙
˙#
Œ ˙
œ œ œ
Vin -
Froy -
ma -
ðu -
ður
rin
œ œ œ
œ œ œ
œ œ œ
œ
œ œ œ
hen -
rei -
na -
kar
ra,
um
œ œ œ
œ
œ
œ
œ
œ
œ
œ
&
?
# #
# #
œ œ œ
stor -
berg
mu-
og
rin,
í
œ œ œ
œ œ œ
œ#
œ
˙
œ
sú -
gjá -
sar,
um.
˙
œ
˙#
œ
˙
œ
œ œ œ
verk
Kin -
teir -
nin
ra
so
œ œ œ
–
œ œ œ
œ œ œ
.œ
j œ œ
beg -
reyð
gja
skul -
so
di
œ œ
œ
œ œ œ œ
œ œ
œ
œ œ œ#
væl
brátt
fall
ver -
í
ða
.œ
J œ œ œ
œ# œ œ œ œ œ
œ œ œ œ œ œ
˙ Œ
lag.
hvít!
˙
˙ Œ ˙˙
Dunandi aldan mót' klettinum brúsar
3. Eydnaðist væl teirra samrøða mikla.
Farið er sorlað, øll manningin deyð;
havaldan sterka man sprekini stikla,
háðandi stormur sær fiskarans neyð.
4. Mamman hon misti sær sonin hin unga.
Hvør veitti ugga í seinastu stund?
Hvør mundi turka tann sveitta so tunga,
kína hans eyga, tá tað fall í blund?
5. Gentan hon misti sær vinin tann kæra,
hennara vón fyri komandi ár -
abbin hann mátti tann sama veg fara,
renna tí strítt vári sorgtungu tár.
6. Dunandi aldan mót' klettunum brúsar,
sigrandi hásong hon kvøður í dag;
kúrandi einkja man leita til húsar,
faðirleys børn gráta sorgartungt lag.
7. Fongríka hav, tú, sum føroyingum gevur
dagliga breyð, ja, og meiri aftrat,
dýrt ert tú okkum! almikið tú krevur -
mangur var hann, sum sítt lív til tín læt!
8. Níga vit niður í bøn til tín, faðir:
Ver tú hjá teimum, sum fara avstað!
Veit teimum ugga, tá teim' mest umræður,
send allar heim! Hoyr! vit biðja teg tað!
Andrea Árting
Andrea Árting
# #
# #
43
43
œ œ#
œ
Du -
Gin -
nan -
gu
di
tey
œ œ œ
2.
1.
œ œ œ
œ œ œ
.œ
j œ œ
al -
sa -
dan
man
mót'
í
.œ J œ œ
.œ
j œ œ J œ
œ œ
klet -
svi -
ti -
ka -
nu
ra
œ œ
œ œ œ
œ œ
brú -
rá -
sar,
ðu :
˙
˙
œ
œ œ œ
sig -
Nú
ran -
skul -
di
di
œ œ œ
œ œ œ œ
# #
# #
.œ
j œ œ
há -
tý -
song
nast,
hon
og
.œ J œ œ
.œ
j œ œ
.œ J œ œ
œ œ œ
kvø -
tý -
ður
nast
í
við
œ œ œ
œ œ œ
œ œ œ
˙ Œ
dag.
lít!
˙
˙#
Œ ˙
œ œ œ
Vin -
Froy -
ma -
ðu -
ður
rin
œ œ œ
œ œ œ
œ œ œ
œ
œ œ œ
hen -
rei -
na -
kar
ra,
um
œ œ œ
œ
œ
œ
œ
œ
œ
œ
# #
# #
œ œ œ
stor -
berg
mu-
og
rin,
í
œ œ œ
œ œ œ
œ#
œ
˙
œ
sú -
gjá -
sar,
um.
˙
œ
˙#
œ
˙
œ
œ œ œ
verk
Kin -
teir -
nin
ra
so
œ œ œ
–
œ œ œ
œ œ œ
.œ
j œ œ
beg -
reyð
gja
skul -
so
di
œ œ
œ
œ œ œ œ
œ œ
œ
œ œ œ#
væl
brátt
fall
ver -
í
ða
.œ
J œ œ œ
œ# œ œ œ œ œ
œ œ œ œ œ œ
˙ Œ
lag.
hvít!
˙
˙ Œ ˙˙
Dunandi aldan mót' klettinu brúsar
3. Eydnaðist væl teirra samrøða mikla.
Farið er sorlað, øll manningin deyð;
havaldan sterka man sprekini stikla,
háðandi stormur sær fiskarans neyð.
4. Mam an hon misti sær sonin hin unga.
Hvør veitti ugga í seinastu stund?
Hvør mundi turka tann sveitta so tunga,
kína hans eyga, tá tað fall í blund?
5. Gentan hon misti sær vinin tann kæra,
hennara vón fyri komandi ár -
abbin hann mátti tann sama veg fara,
renna tí strítt vári sorgtungu tár.
6. Dunandi aldan mót' klettunum brúsar,
sigrandi hásong hon kvøður í dag;
kúrandi einkja man leita til húsar,
faðirleys børn gráta sorgartungt lag.
7. Fongríka hav, tú, sum føroyingum gevur
dagliga breyð, ja, og meiri aftrat,
dýrt ert tú okkum! almikið tú krevur -
mangur var hann, sum sítt lív til tín læt!
8. Níga vit niður í bøn til tín, faðir:
Ver tú hjá teimum, sum fara avstað!
Veit teimum ugga, tá teim' mest umræður,
send allar heim! Hoyr! vit biðja teg tað!
Andrea Árting
Andrea Árting
